There are no translations available. Szinte "mosolyog" a hangja a kis Pest megyei falu polgármesterének, Marton József Zoltánnak, amikor újságolja: 70 millió pluszt mutat a költségvetésük, pedig alig jutottak túl egy iskolaépítésen, és épp nekiugrani készülnek egy művelődési ház alapozásának.
Itt nem elvonják, hanem megtoldják az intézményi dolgozók juttatásait, és fejtörést leginkább az okoz, hogy kiknek ítéljék oda a település kulturális-oktatási célú alapítványában pihenő 30 millió forintot. No meg mikor nyissanak új utcát, merthogy igény mutatkozik rá.
- Tudom a titkot (megsúgta valaki): az Önök falujában az önkormányzatiság kezdete óta egyetlen képviselő sem vett fel semmilyen juttatást sem. A tiszteletdíjak, a bizottsági tagságért és egyebekért járó pénzek ugyanúgy a közös nagy kasszában maradtak, mint az alpolgármesterek honoráriuma. Úgy százmillió gyűlhetett össze máig, amit aztán visszaforgattak, évről évre gazdagítva a helyet, ahol mindannyian élnek
- Valahogy így - bólint rá a képviselőként már rutint szerzett, tavaly ősz óta polgármesterként dolgozó 35 éves agrármérnök.
Aztán türelmet kér, hogy pontosan utánaszámolhasson: mennyi is az annyi, és azt is megígéri, hogy kideríti a nem mindennapi hagyomány szülőatyjának a nevét. Hiába mondom: nem számít, hogy fillérre, forintra mennyit takarítottak meg Vasadnak a képviselői, ő precíz akar lenni, így hát várok egy napot.
- Bruttó 71 millió 973 ezer forint, plusz 30 millió az 1975. februárjában bevezetett tiszteletdíjakból - rukkol ki a számítással, de hogy ki találta ki az "ingyenmunkát", arról nem szól a fáma.
- Kérdezgettem az idősebbeket, de ők sem elékeznek rá - szabódik.
- Szájról szájra járt itt ez a "dolog", mint a népmese. A lakosok ugyanúgy természetes jelenségként fogták, illetve fogják fel a "köszönömért" végzett képviselőséget, mint maguk az érintettek, akiknek "hálából" újra és újra bizalmat szavaz a lakosság a választásokon.
- Kikből áll ez az állandó csapat?
- A hat képviselő között a helyi családorvostól kezdve a vasadi bolt és kocsma tulajdonosán át a vállalkozóig, illetve az energetikus alpolgármesterig sokféle foglalkozású ember megtalálható. A testület minden tagja független, a faluban pártvitáknak soha nem volt és nem is lesz tere.
- Meg lehet mondani, hogy mekkora összegről mondanak le mindannyian önként havonta?
- Körülbelül 100 ezer forintról. A mindannyiant kicsit módosítanám, hiszen a mindenkori polgármester - ez szintén hagyomány - fizetésért dolgozik. Jómagam a törvényi minimumért, bruttó 329 ezer forintért. Elvileg járna még közel 66 ezer forintnyi költségátalány is, de ezt beadom a közösbe.
Párját ritkító közbiztonság
Távol álljon tőlem, hogy a zsebében kutakodjak, de a fiatal faluvezető olyan természetesnek veszi, hogy beszámoljon a privát kasszáról, mint amilyen természetességgel sorolja: az öt ciklus alatt összegyűlt milliókból aszfaltos utakat építettek, közművesítettek, temetőkerítést emeltek, közvilágítást intéztek, és rendszeresen nagyobb beruházásokra is futja. Nemrég adták át az új iskolát, de már készülnek a "művelődési ház" projektre.
- Olyan erős összetartás van nálunk, hogy senkit sem kell adománygyűjtésre noszogatni a messze földön híres falunapok előtt, mint ahogy a 80 tagú polgárőrség is szinte pillanatok alatt felállt. Nem véletlenül büszkék a vasadiak a párját ritkító közbiztonságra! - jegyzi meg.
Marton József Zoltán szíve szerint itt udvariasan le is zárná a beszélgetést, nehogy túl rózsaszínűre sikeredjen az összkép, esetleg dicsekvésnek tűnjön, amit mond, de a tények magukért beszélnek.
Az 1836 lelkes Vasad 330-350 milliós éves költségvetéssel gazdálkodik, most éppen 70 millió pluszt mutat a mérleg. Ehhez jön még az alapítványban lévő 30 millió.
Az itt élők közül sokan ingáznak - a legtöbben a közeli fővárosba, például Ferihegyre járnak dolgozni, de akad munka a helyi irodabútor-gyártó vállalkozásnál is.
- S persze aki csak teheti, gazdálkodik - magyarázza büszkén a polgármester. - Burgonyát, savanyítani való dinnyét termesztenek, ez utóbbit általában Vecsésen adják le feldolgozásra Ugye, hallott már a finom vasadi dinnyéről?
Szégyenszemre bevallom, hogy nem (de gyorsan megígérem, hogy feltétlenül megkóstolom), mint ahogy arról is ritkán értesülök, hogy egy pici faluból nem vágynak el a fiatalok.
- Szeretnek itt lakni az emberek, mert érzik az összetartozást, és látják a gyarapodást. Miért is mennének el? Hamarosan nyitunk egy új utcát. Igénylik a vasadiak, hát akkor legyen.
Forrás: www.vasad.hu Share |