Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki térségekbe beruházó Európa”
  • Magyar
  • In English
  • Español
English French German Italian Portuguese Russian Spanish

Belépés



Elfelejtett jelszó
Elfelejtett felhasználónév
Regisztáció

 

nea 

 Szechenyi2020 logo

 

bort

 

Erasmus logo

letöltés

celteruletkatalogus

 hvs2011

naturamalogomod1

Dabas és Térsége Kézműves Egyesület

hvs2

Magyar Agrarkamara

vadonleso_large

oktk



GPF_MEDOC
Kezdőlap
Hirdetés
Áporka PDF Nyomtatás E-mail

aporkaÁporka az őskortól lakott hely. A környék domborzati viszonyainak kialakításában a Duna szerepe jelentős. A település határában a felszínhez közel több méteres kavicsréteget találunk. Ezt agyagos lösz borítja, mely kitűnő talaj a szántóföldi kultúrákhoz. A terület tengerszint feletti átlagos magassága 99-108 méter. A Duna menti részeken a kocsányos tölgy a fehér nyár és a magyar kőris mellett az akác a jellemző, a vízparti részeken gyakori a vadkacsa, szárcsa, újabban kormorán vagy halfarkas, valamint a betelepült, a területtől idegen, és a fészkelő madarakat zavaró hattyú. A község területén bronzkori urnatemetőt találtak, valamint X.-XI. század-i sírokat tártak fel.
A hagyomány szerint a környék Szent László király birtoka volt, és Szentkirály-puszta elnevezés maradt fenn.
Neve az idők folyamán többféle elnevezéssel volt ismert: Bial, Bivalysziget, Insura , Bubalorum , Szentkirály-ként is írták.
Az oklevelekben első ízben 1187-ben említik, mikor Eufrozina királyné itt 5 ekényi földet adott a fehérvári kereszteseknek.
1193-ban nevét Biwol -nak írták, III. Béla király ekkor erősíti meg a fehérvári keresztesek adománylevelét, s megírva azt, hogy egy dunai sziget is tartozik hozzá, s határait is leírják.
1232-ben II. Endre király a Fehérváron töltött böjtelő után május 5-én itt, a Bivalysziget-en írt levelet a pápának, s ezt a vele levő keresztesek magyarországi mesterével küldte Rómába.
1293-1296 körül egy biali nemes tanúskodik Zajcs föld ügyében (Pest m.).
1344-től a falu neve Szentkirály (Szent-Király), de Bial néven még az újkorban is szerepel.

A térség átvészelve a XIV.-XV. század viszontagságain túl a török uralmat az XVII. század-ban valamilyen természeti katasztrófa vagy a háborúk miatt teljesen elnéptelenedett a térség.
A község elnevezése I. Lipót 1701-es adomány levelében „Bial vagy másként Aporka” alakban fordult elő, az irat említi szentkirályt, is mint önálló települést.
A XVIII. század során Wattay családi birtokként ismert Áporka.
Wattay Pál 1761-ben Bars és Hond megyei kisnemesi családokkal szerződött, akik lakóhelyüket elhagyva, erre a területre költöztek és mintegy 200 lélekkel az Áporka nevű, pusztán letelepedtek. Ebből az időből való a közösség első pecsétje, amely egy lovast ábrázol, és ovális kör feliratban: „Nemes Áporka helység 1761”.
Az eredeti község a Dunához közelebb feküdt, de lakói a gyakori árvizek miatt földesuruk engedélyével a víztől távolabb eső területre költöztek. Mai, dombon lévő helyére a falu az 1775. évi hatalmas árvizet követően húzódott.
10 évvel később a II. József kori népszámlálás adatai szerint Áporka község továbbra is a Wattay-ak birtoka. 57 házban 70 család élt, a népesség száma 490 fő volt.
A XIX. század elején továbbra is a Wattay család a község földesura.
Az Áporkaiak közül 1836-ban 84 katolikus, 668 református vallású volt. Az áporkaiak a szabadságharc alatt igazoltan 112 nemzetőrt állítottak. A szabadságharcot követően az önkényuralom évei a falu lakói számára a befelé fordulást hozták. Az egyetlen lehetőség a református egyház keretein belüli hagyományápolás, tevékenykedés.
A XIX. század második felében, a kiegyezéssel mód nyílt a változásokra. Ez a gazdasági életben is éreztette hatását. A település lakóinak lehetőségük volt földesuruktól megvásárolni a telkeiket. A falu népesség száma 1869-ben 889 fő, 1900-ban 917 fő, 1920-ban 988 fő, majd 1930-ban már 1051 fő volt.
A XX. század elején továbbra is a földművelés maradt a település húzó ága. Az I. világháborút követően a Tanácsköztársaság ideje alatt a faluban megalakították a közösségi direktóriumot. (Ezen események miatt 8-an kerültek börtönbe a faluból)
A földterület aprózódása a falu nemes lakóit arra késztette, hogy megélhetési lehetőséget az útépítéseknél, építkezéseknél napszámba járással keressenek. A szegényebb családokból a fiatal lányok szolgálatra elszegődtek a fővárosba.
1945-ben megkezdődött a politikai pártok helyi szervezeteinek létrehozása, a földosztás, az államosítás, később a TSZ-esítés. A fő megélhetési forrás továbbra is a mezőgazdaság maradt, bár a közeli Csepel Autógyárban is egyre többen vállaltak munkát.
A század második felében megtörtént a település villanyhálózatának kiépítése, és 1990-ig a lakások többségét bekötötték be a vezetékes ivóvízhálózatba. 1990-ig kiépült a gáz, az ezredfordulón a csatornahálózat nagy része. Éppen a Duna partra nem jutott még csatorna. A község lakói maguk építették a ma már önkormányzati fenntartású óvodát, (40 gyermek), általános iskolát (100 tanuló) és a művelődési intézményt. Ez utóbbiban könyvtár, Pajta- színház, klubterem, e-központ működik. Az egészségügyi ellátást önkormányzat által fenntartott háziorvosi és fogorvosi rendelő szolgálja, nálunk a praxis gazdája is az Önkormányzat.
Számos nyaraló épült a Duna parton, de egyre többen telepednek is le végleg. Csónakázásra csábítanak a szinte még háborítatlan vízparti részek.
Áporkán érdemes még megtekinteni az 1786-ban Jung József tervei alapján eredetileg késő barokk stílusban megépített templomot. A torony, immár klasszicista stílusban, Holup Antal tervei szerint épült 1837-ben. Akkor került sor a templom meghosszabbítására is. A templom maga, és későbarokk padjai is védettek.
Kulturális élet: A falu közalapítványai az Önkormányzat támogatásával, esetenként pályázati segítséggel is minden évben több zenés programot rendeznek.
Az 1100 lelket számláló Áporka a térség kulturális központjává nőtte ki magát. 16 éve minden év július első hétvégéjén megrendezzük az Áporkai Falunapokat.
Lassan hagyománnyá válik a hangulatos templomkertben megrendezett áporkai Zenés Nyári Esték program-sorozat, mely július 20.-augusztus 20. minden szombaton, elsősorban a középgenerációk és az idősebb korosztály számára jelent kikapcsolódást.
2006-tól az Önkormányzat támogatásával Áporkáról sugároz a kistérség egyetlen helyi adója, a Kisduna-Rádió!
Minden ősszel általában szeptember végén, illetve október elején rendezzük meg a hagyományőrző szüreti felvonulást.
A közelmúlt fejlesztései: Saját erőből készült el művelődési intézményünk, a Bak-ház. Pályázaton nyert támogatás segítségével felújítottuk a Petőfi Sándor utca egyik felét, a Duna partra vezető bekötő utat. 2006-ban végeztük el a sportpálya melletti Kertész, és Sport utcák aszfaltozását, 2009- ben kapott új burkolatot a Petőfi Sándor utca külső északi szakasza.
Az iskola és az óvoda elektromos hálózatát felújítottuk. Az óvodában ezen kívül új lett a tetőszerkezet, a nyílászárók, teljes épületfestés, mázolások készültek, lecsiszolták a parkettát, majd 2009-ben Uniós támogatással a vizes blokkot is felújítottuk. Óvodánk és a Bak ház is új játszóteret kapott. 2009 tavaszán felújítottuk, átalakítottuk az egészségügyi intézményünk váróját és betegfogadóját, a védőnő és a fizikoterápia is külön helyiséget kapott.
Befejeződött a templomi orgona rekonstrukciója, az egyházi épület felújítására még pályázatok vannak folyamatban.
Kitörési pontok: Áporka alatt a szakértők szerint jelentős termálvíz-vagyon lelhető fel. Erre, és a Dunára turisztikai fejlesztések alapozhatók. Reményeink szerint a Ráckeve-Soroksári Duna-ág revitalizációjára szánt 34 milliárd Ft-os nagyberuházásból Áporka Duna parti házainak csatornázása megoldódik. Várjuk a beruházók jelentkezését – a válság multával - a közvetlenül az 51-es út mellé tervezett ipari-fejlesztési területekre is. Sajnos a Középmagyarországi régió részeként annak ellenére korlátozottak a pályázati lehetőségeink, hogy Áporka hátrányos helyzetben lévő kistelepülés. Emellett külön sújt bennünket, hogy az un. agglomerációs pályázatokban sem vehetünk részt, mivel az agglomeráció statisztikai övezeti határa innen 3 km-re, a szomszédos települést még magában foglalva ér véget.
A Fővárost a lassan halálúttá minősíthető 51-esen érhetjük el. Reméljük, hogy előbb utóbb ezt a főútvonalat is gyorsforgalmi úttá építik át, az út mentén élő félmillió ember érdekében.
2009. november 12.
Dr. Kovács Tibor
Polgármester

 

Forrás: http://aporka.hu/

Share
 

Erasmus+ Catalyst International meeting Krakow 2018

Erasmus Catalyst 2017

HFS Fórumok

LEADER Tájház Kakucson

Minden jog fenntartva.
Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése
és sokszorosítása csak tartalmi és formai
módosítás nélkül engedélyezett.

© Új Magyarország Vidékfejlesztési Program
Felelős szerkesztő: Rácz Judit, munkaszervezet vezető racz.judit@leaderkontakt.hu