Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki térségekbe beruházó Európa”
  • Magyar
  • In English
  • Español
English French German Italian Portuguese Russian Spanish

Belépés



Elfelejtett jelszó
Elfelejtett felhasználónév
Regisztáció

 

nea 

 Szechenyi2020 logo

 

bort

 

Erasmus logo

letöltés

celteruletkatalogus

 hvs2011

naturamalogomod1

Dabas és Térsége Kézműves Egyesület

hvs2

Magyar Agrarkamara

vadonleso_large

oktk



GPF_MEDOC
Hirdetés
Ócsa PDF Nyomtatás E-mail

http://www.nemzetijelkepek.hu/pictures/onkormanyzat/Ocsa_265.jpgÓcsa város a Duna-Tisza közén fekszik a Duna-Tisza közi homokhátság és az Ős-Duna egykori medrében visszamaradt úgynevezett turjánok határán. A turjánok vízi élővilága gazdagítja a tájat, a felszínét fedő löszréteg alá vájt borospincéi a népi építész egyedülálló különlegességeinek számítanak.

A magyar honfoglalók 895-ben szállták meg a Kárpát-medencét (a Duna vonaláig), így Ócsa vidékét is. A korai középkorban az avar népi alapon megtelepülő magyarság mellett gyér szláv és betelepített német elemek mutathatók ki.

A Pest-Kecskemét-Szeged országút mentén a francia eredetű premontrei szerzetesrend jászói prépostsága a település határában filiát alapított, melyet 1234-ben már említett írott forrás. Az ócsai premontrei monostor eredetileg királyi akaratból, királyi birtokon jött létre. A Szent László legendáját ábrázoló falképek a templombelsőben a XIII. századból üzennek. Az apátságnak a faluban, Érden és környékén voltak birtokai a középkorban. Ennek következményeként Ócsán világi nemesi birtokos csak a XV. század végén jelent meg, amikorra az ócsai premontrei monostor már elnéptelenedett. Mátyás király 1475-ben a prépostságot átadta a pálos rendnek. A falu népe a gabonatermesztéssel, halászattal, pákászattal foglalkozott, az akkor még hatalmas erdő haszonvételére alapozta gazdaságát. Valószínű, hogy már a középkorban is műveltek itt szőlőket, az öreghegyi lösz alá vájt pincesor XVII. századi eredetű.

A török uralom alatt, Ócsa a Budai szandzsák, pesti náhije nevű közigazgatási egységéhez tartozott. Az akkori (1591-es) összeírás szerint Ócsa népes falu volt. A tizenöt éves háború alatt (1593-1606) 1594-ben a falu valószínűleg teljesen elnéptelenedett. 1621-ben települt újjá, részben az eredeti lakosság visszatelepülésével. A közösség eddigre színtiszta református, papot is tart ettől az időtől kezdve. 1683-ban újra fölégetik, pusztítják a vidéket. Buda török alóli felszabadítása után, még legalább öt év kellett, ahhoz hogy újra benépesedjen Ócsa (1690-1691).

Mire a település megerősödött volna, elkezdődött a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc. Szabó Máté kuruc ezredeskapitány csapatai 1704. január 13-án az Ócsa melletti Pakonypusztán öt zászlóalja rác katonaságot összetörtek, akik Habsburg oldalon harcoltak. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1705. június 27.- július 3. között Ócsán táborozott seregével, és innen bocsátotta ki a Rákos mezejére tervezett országgyűlési meghívóit, melyet végül Szécsényben tartottak meg. A szatmári béke 1711. április 30. megkötése után, egy hosszú gyarapodással jellemezhető béke korszaka köszöntött a falura. A népesség növekedése arra kényszeríttette a Habsburg-uralmat, hogy 1769-1770-ben az úrbéri viszonyokat átfogóan rendezze. Újabb úrbéri rendezésre kerül sor 1786-ban, az 1836-ban megszületett úrbéri törvénycikk szerint pedig ténylegesen végre is hajtották településünkön, az úri és jobbágyi földek elkülönítését és a tagosítását.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvéd hadseregében huszonöt ócsai teljesített katonai szolgálatot. Haynau táborszernagy 1849. július 25-én Pestről Szeged felé vonulva a IV. hadtesttel Ócsán táborozott. Rögtönítélő bírósága itt ítélte golyó általi halálra Halászy Károlyt, Alsónémedi református tanítóját. A függetlenségi harc mártírja itt nyugszik a falu temetőjében. A jobbágy-felszabadítás után, a XIX. század második felében, megkésve ugyan, de Ócsa elindul a mezővárosi fejlődés útján. Életerős parasztpolgársága elsősorban a földművelésben találta meg boldogulásának alapját. Ezt a fejlődést már elejétől kezdve korlátok közé szorította a továbbra is fennmaradó mezőgazdasági nagybirtok, illetve a XX. század elején a természetes vizek lecsapolása, ami a táj kiszáradásához vezetett. A Horthy Miklós nevével fémjelzett negyedszázad (1919-1944) idején a nagybirtok tovább élt, a parasztgazdaságok földkoncentrációja folytatódott, ennek következtében növekedett a gyári munkát vállalni kényszerülők, az ingázók aránya is. A helyi társadalom elitjét, intelligenciáját a történelmi családok tagjai mellett a járásbíróság tisztségviselői, a különböző oktatási intézmények pedagógusai, a vallásfelekezetek papjai, a jelentős kisiparos és kiskereskedő réteg valamint a parasztpolgárság családfői és a felserdülő generációi alkották.

A szovjet hadsereg 1944. november 2-án foglalta el Ócsát. Ezt követően megalakult a kommunista párt, és létrejöttek más pártok is. Újjászervezték a közigazgatást. Megkezdődött a kuláknak nyilvánított gazdaparasztság üldözése, a földtől való megfosztása, az egész parasztság bekényszerítése a termelőszövetkezetekbe. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban 1956. október 24-28. között jelentős népi megmozdulásra került sor.

Az 1990-es évek, a rendszerváltás - a "szocializmus építése" évtizedeiben a mélybe szorított társadalmi, gazdasági, érzelmi és intellektuális, valamint az egyházi közösségekben rejlő energiákat felszabadítva - utat nyitott egy új fejlődési pálya felé az élet színvonalasabbá tételéhez.

Forrás: www.ocsa.hu, 

http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-ocsa.shtml

Share
 

Erasmus+ Catalyst International meeting Krakow 2018

Erasmus Catalyst 2017

HFS Fórumok

LEADER Tájház Kakucson

Minden jog fenntartva.
Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése
és sokszorosítása csak tartalmi és formai
módosítás nélkül engedélyezett.

© Új Magyarország Vidékfejlesztési Program
Felelős szerkesztő: Rácz Judit, munkaszervezet vezető racz.judit@leaderkontakt.hu