Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki térségekbe beruházó Európa”
Banner
Településeink - Újlengyel
PDF Imprimir Correo electrónico
Településeink

There are no translations available.

Pótharaszt a kőrösi marhahajtó út Pest előtti nagy állomása volt. Itt mustrálták és pihentették az állatokat, mielőtt továbbhajtották volna. Az egykori mezővárosnak vásártartási joga is volt – ma csak a Puszta-templom romjai emlékeztetnek az egykori virágzó településre. A másik – csak dűlőnevében felidézhető – település, Vatya is a marhahajtó út mentén feküdt, de nem ért el olyan fejlettségi szintet, mint Pótharaszt, vagy a szomszédos Vacs. A hely őstörténete annál érdekesebb. Régészeti leleteiről a középső bronzkor (ie. 1800.) névadójává vált "Vatyai kultúra" néven.


PARK ÚJLENGYELEN

Újlengyel valóban új településként jött létre az egykori Vatya pusztáján. A Tisza-vidéki Hitelintézet Rt igazgatója, Lengyel Zoltán szervezte a telekosztásokat. Saját adományaként ingyen telket juttatott a községháza, az iskola és a templom részére: ezért a település hálából felvette az adományozó nevét.

Romantikus múltjához tartozik a betyárvilág egy-egy emléke. Pusztulása (1600.) után Vatya a Bihary, majd a gróf Steinlein család tulajdonába került s Újhartyánhoz csatoltatott. Majorsági népessége csak lassan emelkedett a múlt század utolsó harmadában 500 fölé, ami egy erőteljesebb növekedési folyamat során több mint 1600-ra (1940. körül) emelkedett. Az Újhartyánból kirajzó gazdák birtokszervező munkája itt is kialakított egy sajátos bokortanya-rendszert, de par-cellázások is zajlottak. A megtelepülés agrárnépesség összetétele szintén a régebbi jobbágy- falvakhoz hasonlított, kontinuitásuk és a szétszórt tanyavilágra emlékeztető településkép viszont olyan volt, mint a többi pusztán. Vatya, valamint a külterületeken kialakult Újtelep és Lengyelfalva (1907.) csak 1945. után egyesült s alakult önálló községgé, 1948-ban felvette az Újlengyel nevet.

1960-ban a lakosság mintegy 40 %-a még mindig külterületen élt, az előző évtizedben a népesség 15 %-a itt is elhagyta a falut. Később ezt kiheverte, s közben a lélekszámnak odekvát infrastruktúra kialakítására is erőfeszítések történtek, amit a belterületi koncentrálódás is elősegített.

A kollektivizálás hatására a bejáró dolgozók száma nőtt, de a fővárosba ingázásuk a többi községből eltérően nem a Bp-Kecskemét vonalon, hanem Pilisen keresztül bonyolódott, a rendszeres villanyvonatok segítségével a fővárosi üzemek számukra könnyebben elérhetővé váltak.

Sajátosan érintették a község fejlődését a felülről elrendelt integrációk, a szakszövetkezetek Újhartyánhoz (1975.), majd Hernádhoz (1977.) és a község újhartyáni tanácshoz csatolása. Hogy mindezeket nem a lakosság akarata motiválta, s hogy mögötte súlyos látens feszültségek húzódtak, azt az 1990-ben visszaszerzett önállóság igazolja. Azóta újfajta kooperációkra készen, de önálló fejlődési pályán folytatják életüket.

Erdős, szép környezetéért érdemes felkeresni. Idáig tart a pótharaszt-pusztai borókás védett erdő.

A két nagy forgalmú autóút (M5 és a 4.sz.) között húzódó erdős homokhát kis települése, közúton mindkét irányból jól megközelíthető.

HONLAP: www.ujlengyel.hu Share
 

LINC 2019 – Parnu, Észtország

Új esély - Komplex fejlesztési program Tatárszentgyörgyön

Erasmus Catalyst 2017

HFS Fórumok

Minden jog fenntartva.
Az oldalainkon közölt tartalom újraközlése
és sokszorosítása csak tartalmi és formai
módosítás nélkül engedélyezett.

© Új Magyarország Vidékfejlesztési Program
Felelős szerkesztő: Rácz Judit, munkaszervezet vezető racz.judit@leaderkontakt.hu